Azaz az alkotóról.
Ezernyi dolgot írhatnék, mert annyi mindennel foglalkoztam már. Van, aki csak annyit mond, mikor bemutat másoknak: „Az Angéla egy polihisztor.”
Próbálnék megmaradni annál, aminek jelenleg szerepe van az életemben és amelynek köze van az oldalhoz is, de ahhoz, hogy jobb képet kapjatok rólam, itt-ott picit azért elkalandozom.
Több mindennel foglalkozom.
- Tanítok például nyelveket. Némi angolt, jelenleg csak gyerekeknek és magyar mint idegen nyelvet, de orosz szakon végeztem és a lengyel a kedvencem. Gyermekeimet angolul nevelem. Az idegen nyelvek egy hatalmas szerelem nekem, így a PhD-n is Alkalmazott nyelvészetet tanultam.
- Szeretek varrni, ez a szerelem csak kb. 5 éve kezdődött el. Ha tehetem, nem vásárolok ruhákat, hanem elkészítem őket, magamnak és a gyerekeimnek is. Az Égen-földön oldal eredendően a lenvászon ruhákról szólt.
- Akkoriban sokat kertészkedtem is, így a természet is az Égen-földön része volt. Remélem, hamarosan újra fogok kertészkedni.
- Már kisgyerekként vonzott az alkotás. Egyszer 4 évesen odakeveredtem nővérem oldalán Mohácson Misi bácsi szakkörére. Pár évig jártam hozzá.
Ebből az időszakomból mutatok néhány rajzot, 9 évesen készítettem:
10 éves koromat követően a magam tanára lettem. Otthon próbálkoztam, de csak felnőttként tértem vissza az alkotáshoz.
A húszas éveimet követően konkrétan 4 évente született újabb alkotásom. Mindig valakinek ajándékba készült. Azt vettem észre, hogy annak ellenére, hogy egyáltalán nem gyakorlok, valahogy ezek a rajzok mégis mindig jobbak, mint az előzőek. Avagy valahogyan mégis fejlődök. Magam sem értettem, ez hogyan lehetséges, mindenféle gyakorlás nélkül.
3 évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy elkezdek festeni. Ekkor találtam rá néhány olcsó tanfolyamra, amelyek tökéletesek voltak ahhoz, hogy megismerkedjek a színkeveréssel, néhány alaptechnikával. Azt követően pedig elkezdem a saját magam feje után menni és kezdtek születni az alkotások.
Kezd megjönni az önbizalmam is végre, mert nemzetközi csoportokban kaptam hozzáértőktől olyan véleményezést, amely egyértelműen leírja, hogy bizony a világon nem sokan tudnak így alkotni, mint én.
Egy szóval nem állítom, hogy a legjobb vagyok. De végre elhiszem, hogy ez nekem jól megy!
