A következő festményekre már nagyon büszke voltam (persze az előzőekre is), de itt éreztem, hogy sokat javult a kialakítás. Még mindig Fabriano a papír és az ecset is még mindig a régi készlet.
Harmadik: újra Zalán
Negyedik: egy önarckép
Itt már picit jobban elszórakoztam a háttérrel IS (nem, a szemüveg nem hibás, hanem az egyik oldal közelsége miatt torzított a kamera)
Ötödik: Kishugi, kisöcsi
A4-re nem rakok többé két arcot, hiszen még a gyerek arc részletei is aprónak bizonyultak, emiatt nehéz volt a munka.
